Dohányzás avagy a bűnös szenvedély
Szerintem kevés olyan ember létezik, aki ne tudná, hogy a dohányzás mennyire káros. Itt beleértve a kellemetlen szájszagot, sárga fogakat, problémás arcbőrt….egészen a tüdőrákig. Ezzel minden dohányos tisztában van.
Akkor miért szívjuk, miért kisértjük a sorsot?
A válasz egyszerű, azért mert ez egy szenvedély és ezért is szeretjük. Papolhatnék most arról, mi mindent tartalmaz egy szál cigaretta vagy hogy mennyi évvel rövidíti meg az életünket…igen tudjuk. És? Reggeli kávé és cigaretta nélkül? Hosszú nap után pohár bor mellé ne gyújts rá? Na persze, az olyan lenne mint a borsó héja nelkül. Mind ezt csak egy igazi dohányos állíthatja. Igen ez lennék én.
Az én példám sem egy különleges. Ugye amikor elkezdődött a serdülőkor, én is elkezdtem lázadni. Bizonyítani akartuk a világnak, hogy mi már felnőttünk, nem vagyunk gyerekek, ja persze hisz már 15 évesek voltunk. Akkoriban még nem volt menő az eszméletlen sok smink, a Gucci, Prada, Michael Kross és társai, viszont mi is ki akartunk tűnni, így jött a dohányzás, mert ugye azt csak a nagyok csinálják. 15 évesen egy fán tanultunk cigarettázni a csapat ,,legmenőbb,, tagjától. Bár néha úgy köhögtünk, hogy majd meg fújtunk, de ez a kis rituálé megmaradt és az évek múlásával szinte kötelezővé, megszokottá vált, csak már nem a fán szívtam … hanem munkába menet, ebéd után, ha ideges voltam, ha boldog … az életem részévé vált. Mindennek 12 éve.
Most …
Pár hónapja jött az elhatározás, hogy leszokom. Persze azért kisebb – nagyobb külső ráhatással. Na itt jött csak az igazi megpróbáltatás, tényleg abbahagyni. Először saját akaratból probáltam, természetesen 2 nap után olyan ideges lettem, hogy a főnöknőm könyörgött, hogy inkább gyújtsak rá. Megtörtént. Utánna jött a csak 2 szál naponta, ami szintén nem vált be, mert ahogy adódott valami ,,különleges,, alkalom máris többet dohányoztam. Viszont annyiban segített, hogy ha már hazaértem, nem gyújtottam rá. Ekkor jött a nicotin spray. Valószínüleg nem leszek a reklám arcuk, maradjunk annyiban, hogy csak végső helyzetben használom. Most ott tartok, hogy nem dohányzom, nagyon sokszor szinte fáj és elárulom, van, hogy el is csábulok, de minden erőmmel azon vagyok, hogy ez a kényszer eltűnjön az életemből.
Viszont ami igazi mentsvár és pozitív dolog, amiben kapaszkodhatok, az az, hogy jobban bírom a futást, nem akarok minden 100 méterben elájulni, szebb lett a bőröm, nincs a fújtató köhögés és állítólag tovább élek. Egy próbát megér.
